A Daiichi név fémjelzi igazán mit is képvisel ez a klub. A Daiichi szószerinti fordítása ugyan jelenti azt is, hogy a legjobb, az első számú, de ennél sokkal fontosabb a többi jelentése: kezdet, az első(még nem volt ilyen), valamint ezt a szót használják arra is, hogy a könyv első oldala, amivel kezdődik minden.
Ezt a szervezetet nem pusztán saját akaratomból hoztam létre. A mesterem megkért, hogy nyissak egy dojo-t, alapítsam meg a Wado-Ryu Academy magyarországi képviseletét. Ha megteszem, eljön, mint a világon az összes hozzátartozó klubba és tanít. Nem érdekli, hogy 3 vagy 300 tanítványom van addig ameddig hű maradok az autentikus Wado-Ryu Karate-Do-hoz illetve képviselek és képviseltetek egy magas színvonalat melyet rendszeresen felügyel.
Ezért létrehoztam a Magyar Wado-Ryu Akadémiát. Nem hiszek abban, hogy a tudást pénzben meg lehet fizetni. Minden mást igen, a tanulásomba fektetett éveket, pénzt, kutatást, a villanyt, fűtést, ételt. A tudásért még úgy is lehet fizetni, hogy továbbvisszük, értékesebbé tesszük és a felhasználásával alkotunk újat, jobbat.

Nem attól leszünk jobbak, hogy másokat becsmérlünk. Más a véleményem, más úton járok, de tisztelem azokat, akik tanítottak, hálás vagyok nekik. Nélkülük nem ezt az utat jártam volna be és nem ezen az úton haladnék tovább.
Nem vagyunk versenyközpontúak. Bár a megmérettetés egy-két versenyen ajánlott, pusztán abból a célból, hogy kipróbáljuk magunkat. Ugyan a verseny karate semmilyen kapcsolatban nincs látszólag a valós harci helyzetekkel, ám nem rossz dolog laboratóriumban kísérletezni. Gondolok arra, hogy ott is van ellenfél, aki nem akar veszteni, de van bíró, és doki is. Valamint annyiban még sokat segíthet egy versenyen való részvétel, hogy rengeteg ember előtt kell szorult helyzetben helytállni, és persze lesz pár néző, aki ellenünk drukkol. Szóval ezeken a szellemi és lelki gyakorlatokon kívül nincs igazán haszna a versenynek. A verseny lehet része a harcművészeteknek, de nem helyettesíthetik azt.
Hiszek abban, hogy a harcművészetek által egészségesebbé kell válnunk. Ha ez nem így van valamit rosszul csinálunk, vagy rosszul csináltatják velünk.
Edzeni kell, jól megizzadni, mosolyogni, szeretni amit csinálunk.
Örülni kell a fájdalomnak, mert ha fáj, akkor biztosan élünk. Csak a halottaknak nincs fájdalmuk.
Azt mondják, hogy az igazi harcművész akkor igazán boldog, ha a technikája tökéletes. Igaz harcművész boldogan még nem halt meg…

---